Budapest
Buli
Egyéb kategória
Felkapott hírek
Közösség
Kultúra
Magyarország
Művészet
Népszerű
Társadalmi kérdések
Társadalom
Szinte semmi nem áll tőlem távolabb, mint a hegymászás – egy kérdést viszont soha nem tennék fel a hegymászók kapcsán. Hogy miért… hogy miért csinálják azt, amit. Miért vállalnak minden létező kockázatot, hogy embertelen körülmények között megvívjanak láthatatlan harcokat önmagukkal szemben. Ez ugyanis az a kérdés, amelyre ők sem tudják a választ. A hegy hívja őket…
Ezekben a percekben, ahogyan szinte az egész ország, én is lélegzetemet visszafojtva figyelem a híreket Suhajda Szilárdról és bár tudom, minden másodperc távolabbá pörgeti a reménysugarakat, én is azt gondolom, talán….. talán léteznek még csodák.
Május 25-én, csütörtökön 21.18-kor érkezett az utolsó facebook kiírás Suhajda Szilárd adatlapjára, a legfontosabb információ ebben a pillanatban az, hogy talán már most zajlik a mentés: “A háttércsapat az esti órákban megállapodott a Szilárd alaptábori hátterét biztosító nepáli ügynökséggel abban, hogy 26-án reggel megkísérelnek helikopterrel felrepülni olyan magasságba, ahonnan láthatják Szilárdot. Ezzel egy időben három serpát elindítanak Szilárdért, akik optimális esetben már május 26-án, a késői órákban felérhetnek hozzá.”
Ugyanebben a kiírásban olvashattuk az alábbit is: “Az őt észlelő csapat elmondta: ruházata alapján egyértelműen beazonosítható volt. Amikor elhaladtak mellette életjeleket mutatott, de fagyási sérülések nyomai és a magashegyi agyödéma jelei látszottak rajta.” – Ezek azok a sorok, amelyekről ezernyi hírportál, fórum, csoport cikke, bejegyzése alá egyetlen kérdés hangzik el körülbelül minden második hozzászólótól:
„Ha látták, miért nem hozták le?”
Létezik egy kőkemény farkastörvény 8000 méter felett, amely arról szól: senki és semmi más nem számít, csak te. Kizárólag magadat mented, ha túl akarod élni. Itt elhaladni valaki mellett, megtenni ötven métert, lehet, hogy órák kegyetlen munkája. Ahol mínusz 30 fok van, hó, de elsősorban jég mindenütt, sziklák, tömbök. Minden egyes lépés egy hosszú percekig tartó komponálás, hogyan tovább.
Nincs olyan, hogy megállsz mások miatt. Nincs olyan, hogy két ember odamegy, felhúzza a hegyen rekedt és még élő társukat a hóna alatt és vele halad tovább. A hollywoodi álomvilágban lehet, hogy létezik ilyen, a valóságban nem. Aki megpróbálja, duplán kockára teszi az amúgy is kockáztatott saját életét. A Suhajda Szilárdot észlelő és mellette elhaladó csapat egyetlen dologban tudott segíteni, hangozhat ez bármennyire is felfoghatatlanul: hogy átadta az információt a háttércsapatnak. A Suhajda Szilárdhoz tartozó háttércsapat ezen információ birtokában tud a megfelelő technikával, pihent mászókkal és serpákkal elindulni milliméter pontossággal oda, ahol a magyar mászót észlelték.
Nincs más opció.
A remény – ebben a pillanatban, amikor ezeket a sorokat írom, május 26-án reggel fél nyolckor – minimális. Hogy léteznek-e csodák, most már egészen bizonyosan, valószínűleg a mai napon kiderül. Várakozunk.