Az eseményre az egyik hétvégén került sor, és az összes frakció küldött legalább egy képviselőt. Az első körben még mindenki nagyon lelkes volt, és az „Alkotmányos Ciklon” nevű hullámvasútra ültek fel, amely Magyarország egyik legmagasabb és leggyorsabb vonatkozója.
Aztán azonban történt valami. Az egyik képviselő, akiről nem lehet tudni kicsoda (mert senki nem ismerte fel), elkezdett fakulni és sápadni, majd hirtelen eltűnt a társaságból.
Mindenki azt hitte, hogy talán csak átment a következő körbe, de amikor nem jelent meg a célban, a biztonsági őröknek el kellett indulniuk, hogy megkeressék.
Végül sikerült megtalálni a fürdőruhás, hányingertől szenvedő képviselőt, aki mostanra nagyon is zöld volt az arcától.
A többi politikus természetesen nem tudta kihagyni a lehetőséget, hogy kicsit kinevessék őt. Az egyikük megjegyezte, hogy talán nem kellett volna ennyi szavazatot inni az éjszaka előtt.
A titokzatos képviselőt végül kivették a parkból, és átadták a saját frakciója gondjaira, akik azóta is titkolják, hogy pontosan mi történt aznap.
Mindenesetre, a vidámpark-látogatás egyértelműen kiverte a politikusokból a stresszt, és talán még össze is kovácsolta a csapatot – habár a képviselők biztosan jobban figyelnek majd arra, hogy mit esznek és isznak a következő ilyen esemény előtt!
Az incidens után azonban már senki sem mert nagyon merészkedni a „Alkotmányos Ciklon” közelébe, és inkább az „Orbán Viktor-félteke” nevű, kisebb hullámvasútra szavaztak. Aztán persze megkísérelték az összes többi élményparki attrakciót is, a szédítő magasságokat és gyorsulásokat, valamint az olyan nyugodt körhinta-járatokat, amelyeken az ember pihenhet egy kicsit.
Az egyik Fidesz-képviselő különösen élvezte az „Összes Hatalmat A Fidesznek!” nevű hullámvasutat, ami furcsa módon mindig ugyanazon a pályán járt, bármilyen irányba is ment. „Ez olyan, mintha a való életben is így lenne!” – kacagta, míg félreérthetetlenül odaszúrt a többi párt képviselőinek.
De aztán azért megpróbáltak összefogni, hogy a vidámparkban tölthető rövid idő alatt a lehető legtöbb élményhez jussanak. Az MSZP-s politikusok például rendszeresen követelték, hogy a csoportjuknak jusson több idő, mint a többieknek, hogy a szegényebb néprétegek is élvezhessék az élményeket. A Jobbikosok pedig folyamatosan azzal zaklatták az összes többi képviselőt, hogy a „globális elittel” játszatják a szabadidejüket, és hogy nekik inkább az autóbuszos kirándulások tetszenek.
Végül, amikor a park bezárni készült, mindenki együtt ment el egy utolsó, kisebb hullámvasútra, ami az „Állampolgári Helytállás” nevet viselte. Valószínűleg a leglazább élmény volt az egész nap során, és talán az volt az oka, hogy az összes politikus tényleg megszabadult a szürke hétköznapoktól, és csak szimplán élvezte az élményeket.
Végül mindenki együtt indult haza, a Fidesz-esek a saját luxusbuszaikon, az MSZP-s politikusok a közösségi közlekedésen, a Jobbikosok pedig biciklivel mentek, hogy a rendőrség ne követhesse őket. De az biztos, hogy aznap este az összes párt egyetértett abban, hogy a vidámpark jó ötlet volt, és hogy talán a jövőben is érdemes lehet kicsit lazítani a kemény munka közben. És talán az is
igaz, hogy az egyik politikus kicsit túlzásba vitte a vidámparki élményeket, de végül is senki sem sérült meg, és mindenki jól szórakozott.
Aznap este az Országgyűlés terénél azonban kicsit különös hangulat uralkodott. Az egyik politikus ugyanis az összes parlamenti képviselőnek küldött egy levelet, amelyben arra kérte őket, hogy tartózkodjanak bármilyen szórakozástól a következő hetekben. „Az ország jelenleg kritikus időszakot él át” – írta a levél szerzője -, és a parlamentnek minden erőfeszítést meg kell tennie az ország jövője érdekében.
Sokan felháborodtak azonban azon, hogy a levelet egyáltalán elküldték nekik, és azt kezdték hinni, hogy a kormány csak azért nem akarja, hogy a politikusok élvezhessék az életet, mert félnek attól, hogy a parlamenti képviselők túl jól érezhetik magukat a szórakozóhelyeken.
Az ügy sokáig nem került nyilvánosságra, de az érintettek titokban továbbra is megosztották egymással a vidámparki élményeiket. Az egyik politikus például azt mondta, hogy sosem felejti el, amikor az „Ellenzéki Hajsza” nevű hullámvasúton ült, és az ellenzéki pártok nevei mellett repült el.
Egy másik politikus pedig azt állította, hogy sosem érezte magát olyan szabadnak, mint azon a napon, amikor a vidámparkban voltak. „Talán még a parlamentben sem vagyunk olyan szabadok, mint az élményparkban” – mondta nevetve.
Az ügy végül elmúlt, de sokan emlékeznek még arra a napra, amikor a Magyar Parlament politikusai vidámparkba mentek. A következő években azonban a politikusok egyre kevésbé voltak hajlandóak eltávolodni a fővárostól, és a vidámparkokat is egyre kevésbé látogatták meg. Azonban talán valahol mélyen, még mindig él bennük az emléke annak a napnak, amikor valóban szabadnak érezték magukat, és talán egy kis időre sikerült elengedniük a politikai viszályokat.
